Isten hozta a Németajkú Református Egyházközségünkben!

A templom története

A Reformkorban, a 19. sz. második felében, amikor Magyarország számos területen utolérte a fejlett nyugat-európai államokat, ezekből az országokból számos tudós, elszegényedett vállalkozó, értelmiségi vándorolt be országunkba. Többek között ismert németajkú protestáns családok, mint pl a Hagemacher, a Dreher és a Ganz család, akik Németországból, Svájcból, Hollandiából érkeztek, és ez idő tájt nagy befolyással rendelkeztek. Ezen családokból került ki az a kör, mely a Biberauer-Bodoky családdal együtt 1859-ben megalapította az első református gyülekezetet Pesten. 1878-ben a budapesti Hold utcába tervezték az akkoriban nagyon divatos neo-gót stílusú templomépületet. A 20. század viharai ellenére az épület máig fennmaradt.

A két világháború között virágzó többnyelvű gyülekezeti élet folyt, a németajkú egyház kórházat (Bethesda) és árvaházat (Bethánia) tartott fenn. Innen indult a vasárnapi iskolai mozgalom, itt alakult meg a Kék Kereszt Egyesület és egy munkásjóléti egylet is.

1945 után kezdődött a gyülekezet életében a legnehezebb időszak. Számos gyülekezeti tag hagyta el az országot családjával együtt gazdasági, vagy politikai okokból. Néhány tucat ember maradt csak, akik az Alkotmány utca 15-ben egy 60m2-es lakásban tarthattak istentiszteleteket. Ebből a szükséghelyzetből adódott az a másutt is előforduló, ma már nehezen érthető eset: a templom épület kényszerű elidegenítése: ide telepítették a Magyar Televízió varrodáját és jelmezraktárát.

Csak 1996 után lehetett először gondolni a renoválásra és az eredeti funkció visszaállítására. Az volt a helyreállítás alap gondolata, hogy az épület templomi jellege továbbra is a lehető leginkább látható legyen, mindamellett amennyire ez technikailag megvalósítható, és az anyagi lehetőségek is megengedik,- a korszerű templomtervezés alapelveit ne hagyja figyelmen kívül. Így azután a pince rész teljesen kiépült, gyülekezeti teremmel, konyhával, kiszolgáló helyiségekkel, mellékhelyiségekkel. A galéria két emelet nagyságban beépült: az orgona és a kórus részére fenntartott karzat mellett tárgyaló, gyermekfoglalkoztató és irodák találhatók. A modernizáció jegyében korszerű fűtéssel, valamint lifttel lett fölszerelve az épület.

2002. március 3-án, az újra szentelési ünnepség keretében kapta vissza a gyülekezet 57 esztendő után régi-új otthonát. Ekkor szentelték fel a nagyharangot, mely Vilmos császár 1903-ban adományozott, és a II. Világháborúban eltűnt harangját pótolja.