image
ADÓ 1%-ának felajánlása There are no translations available. Amennyiben a rendelkező nyilatkozatot az "Alapítvány A Magyarországi Németajkú Református Gyülekezetért" javára kitölti, adója 1%-val a gyülekezetet támogatja, amely a bevételből a gyülekezeti élet kiadásait fedezi. Adószám: 18085576-1-41 Köszönjük a támogatásukat!   Lesen Sie die ganze Geschichte
  • Gyülekezeti levél 2020.05.15
    There are no translations available.Kedves Gyülekezeti Tagok és Barátaink!
    Lassan megérkezünk abba az időszakba, amikor a rendkívüli helyzetet részben feloldják, részben pedig, ki tudja...
    Weiterlesen...

Isten hozta a Németajkú Református Egyházközségünkben!

There are no translations available.

 

A templom története

A Reformkorban, a 19. sz. második felében, amikor Magyarország számos területen utolérte a fejlett nyugat-európai államokat, ezekből az országokból számos tudós, elszegényedett vállalkozó, értelmiségi vándorolt be országunkba. Többek között ismert németajkú protestáns családok, mint pl a Hagemacher, a Dreher és a Ganz család, akik Németországból, Svájcból, Hollandiából érkeztek, és ez idő tájt nagy befolyással rendelkeztek. Ezen családokból került ki az a kör, mely a Biberauer-Bodoky családdal együtt 1859-ben megalapította az első református gyülekezetet Pesten. 1878-ben a budapesti Hold utcába tervezték az akkoriban nagyon divatos neo-gót stílusú templomépületet. A 20. század viharai ellenére az épület máig fennmaradt.

A két világháború között élénk gyülekezeti élet folyt, a németajkú egyház árvaházat (Bethánia) tartott fenn. Tovább bontakoztak mindazon tevékenységek is, amiket még a gyülekezet a XIX. században hozott létre: a vasárnapi iskolai mozgalom (1880-as évek), a Kék Kereszt Egyesület (1899) és a Mesterlegény Egylet (1958) keretében.

1945 után kezdődött a gyülekezet életében a legnehezebb időszak. Számos gyülekezeti tag hagyta el az országot családjával együtt gazdasági, vagy politikai okokból. Néhány tucat ember maradt csak, akik az Alkotmány utca 15-ben egy 60m2-es lakásban tarthattak istentiszteleteket. Ebből a szükséghelyzetből adódott az a másutt is előforduló, ma már nehezen érthető eset: a templom épület kényszerű elidegenítése: ide telepítették a Magyar Televízió varrodáját és jelmezraktárát.

Csak 1996 után lehetett először gondolni a renoválásra és az eredeti funkció visszaállítására. Az volt a helyreállítás alap gondolata, hogy az épület templomi jellege továbbra is a lehető leginkább látható legyen, mindamellett amennyire ez technikailag megvalósítható, és az anyagi lehetőségek is megengedik,- a korszerű templomtervezés alapelveit ne hagyja figyelmen kívül. Így azután a pince rész teljesen kiépült, gyülekezeti teremmel, konyhával, kiszolgáló helyiségekkel, mellékhelyiségekkel. A galéria két emelet nagyságban beépült: az orgona és a kórus részére fenntartott karzat mellett tárgyaló, gyermekfoglalkoztató és irodák találhatók. A modernizáció jegyében korszerű fűtéssel, valamint lifttel lett fölszerelve az épület.

2002. március 3-án, az újra szentelési ünnepség keretében kapta vissza a gyülekezet 57 esztendő után régi-új otthonát. Ekkor szentelték fel a nagyharangot, mely Vilmos császár 1903-ban adományozott, és a II. Világháborúban eltűnt harangját pótolja.