Amikor a kiállítást először láttam, az első gondolatom az volt, hogy milyen érdekes sémát követnek ezek a "gyerekrajz" szerű festmények. Valahogy mindig elmaradt, hogy megnézzem, milyen kiállítás is van a tablókon, és alaposabban szemügyre vegyem a képeket. Gondolni se mertem volna, hogy mindegyik képnek saját, igen jelentőségteljes háttere van.
Február 11-én az istentisztelet végeztével bejelentették, hogy a szokásos kávézás után a kiállítás zárásaként bemutatják a képeket, amelyek Karátson Gábor művei. Erre apa azt mondta, hogy ő marad, hát én is úgy döntöttem, hogy maradok. Nem bántam meg. A képek az idegenvezetés hatására egy másik dimenzióba kerültek a szememben. Beláthattam az apró vonalak, a "paca" szerű festékfoltok mögé, megérezhettem valamit abból, ami miatt műremekké állnak össze.
