Nagy örömmel emlékezem vissza gyülekezetünk hűséges múltjára és arra, ahogyan az Úr kézen fogva vezette népünket. Az Isten kegyelméből, egy olyan közösségben szolgálhatok, amely mély gyökerekkel rendelkezik, és az évszázadok viharai ellenére is megőrizte hitét és nyelvét. Református gyülekezetünk, bár magyar földön született, német nyelvű hívőket fogadott be, akik nemcsak a hitükben, hanem az identitásukban is megőrizték gyökereiket. Az evangélium hirdetése itt két nyelven történik, de egy szívvel és egy lélekkel. Ahogy Pál apostol mondta: „nincs sem zsidó, sem görög”, úgy mi is megéljük, hogy Isten szeretete egyformán árad mindnyájunkra, függetlenül attól, milyen nyelvet beszélünk. Az imádságok és énekek két nyelven szállnak fel az ég felé, de egy az Isten, akinek dicséretét zengjük.
Közösségünk életében mindig is nagy hangsúly volt a testvéri szereteten és a kölcsönös támogatáson. Hiszen az idők során megéltünk sok nehézséget, de a megpróbáltatások idején is az Úrhoz fordultunk, és Ő sosem hagyott el bennünket. A német anyanyelvű reformátusaink, akik évszázadok óta itt élnek, egy olyan örökséget hordoznak, amely mélyen összefonódik a magyar reformáció szellemiségével. A hitben való kitartás, a munka megbecsülése és a közösség iránti elkötelezettség mindannyiunk közös kincse. Hiszem, hogy Isten továbbra is velünk van, és a jövőben is áldásait árasztja ránk. Közösségünk, amelyet a nyelvi sokszínűség tesz különlegessé, Isten egy nagyobb tervének része, amelyben minden egyes ember különleges helyet kap, legyen bár magyar vagy német anyanyelvű. Az Úr szeme rajtunk van, és hűségesen vezet minket az Ő útján.
