A kereszténység egyetlen Istent tisztelő vallás, amelynek középpontjában Jézus Krisztus személye áll. Az ő élete, kereszthalála, feltámadása és tanításai jelentik a hit alapkövét. Ez a vallási irányzat az ábrahámi hagyományokhoz tartozik, akárcsak a judaizmus és az iszlám. Világszerte több mint 2,6 milliárd ember tartja magát kereszténynek, ami a Föld lakosságának mintegy 31 százaléka.
A hívők legfontosabb szent könyve a Biblia. Ez két fő részből áll:
- ószövetség,
- újszövetség.
A kereszténység gyökerei Jézus Krisztus tanításaiban keresendők; ezek az üzenetek a Krisztus utáni első században hangoztak el Palesztina területén. A hit gyorsan elterjedt: először a Római Birodalom földjén jelent meg szélesebb körben, majd fokozatosan más régiókban is meghonosodott.
A keresztények meggyőződésének lényege abban rejlik, hogy Jézus Krisztus megváltó tette révén elnyerhető az üdvösség. Ugyanakkor minden felekezet saját értelmezést adhat ezeknek az alapgondolatoknak, így változatos felfogásokkal találkozhatunk szerte a világon.
A kereszténység központi tanításai és hitelvei
A kereszténység szerint az ember akkor távolodott el Istentől, amikor hátat fordított neki. Ez a döntés nemcsak az embert érintette hátrányosan, hanem az egész teremtett világot is megsebítette. Emiatt vált szükségessé, hogy valaki helyreállítsa ezt a kapcsolatot. Jézus Krisztus kereszthalála megnyitotta az utat, hogy az emberek megszabadulhassanak bűneik súlyától.
A hívők úgy tartják, hogy Isten Jézus személyében emberként jelent meg köztünk. Vállalta az emberiség bűneit, önként adta életét a kereszten, így mindenki előtt megnyílt a lehetőség az üdvösségre, ha elfogadják őt Megváltójuknak.
Az üdvözüléshez két dologra van szükség:
- bizalom Jézus Krisztusban,
- őszinte megbánás a rossz tettek miatt.
A kereszt folyamatosan központi szerepet tölt be, és emlékeztet Isten áldozatára, amely kibékülést kínál hívei számára. Fontos megérteni, hogy a tanítás szerint eljön majd egy idő, amikor Isten újjáalkotja a világot, ami reménnyel tölti el és céllal ruházza fel a hívőket.
A keresztény hit szívében Isten szeretete, kegyelme és igazságossága állnak. Mindenki előtt nyitva áll a lehetőség visszafordulni Istenhez és részesülni az örök élet ajándékában. Bár a részletek felekezetenként eltérhetnek, három elem mindig összeköti őket:
- a bűn jelenléte,
- Jézus Krisztus megváltó tette,
- az üdvösségről szóló ígéret.
Milyen szerepet játszik a Biblia a kereszténységben?
A kereszténység alapját a Biblia képezi, hiszen ebből merítik a hívők hitüket, tanításaikat és erkölcsi iránytűjüket. Az Ószövetség oldalain feltárul előttünk a világ teremtésének története, az emberiség bukásának pillanata, valamint Isten választott népének sok évszázados sorsa is. Az Újszövetség középpontjában Jézus Krisztus áll: megismerhetjük benne életét, keresztáldozatát és feltámadását, miközben az apostolok üzenetei is hangsúlyos szerepet kapnak.
A Szentírás minden keresztény közösség számára meghatározó tekintély. Hitgyakorlatukban és istentiszteleteiken rendszeresen visszatérnek hozzá; legtöbbször bibliai részeket olvasnak fel vagy ezek alapján tartanak prédikációt. A mindennapi életük során döntéseikben is gyakran ehhez igazodnak.
- a protestáns egyházak különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra az elvre, hogy kizárólag a Biblia számít Isten megbízható üzenetének (Sola Scriptura),
- a katolikus és ortodox hagyományban az egyházi örökséget is jelentős értéknek tartják,
- mindkét irányzat számára továbbra is a Biblia marad a legfontosabb szent írás.
A Szentírás könyveit már a 4. században összeállították egységes gyűjteménybe. Azóta ez az alkotás több mint háromezer nyelven elérhetővé vált – akár teljes terjedelemben, akár részleteiben –, így lett belőle a világ legelterjedtebb könyve.
A kereszténység és a Szentháromság fogalma
A keresztény hit egyik alapvető tanítása a Szentháromság elve. Ez azt fejezi ki, hogy bár egyetlen Isten létezik, Ő három különböző személyben nyilvánul meg: Atyaként, Fiúként és Szentlélekként. Az Atya mindennek a teremtője, míg a Fiú Jézus Krisztus alakjában jött el közénk. A Szentlélek pedig Isten jelenlétét és erejét testesíti meg a világban. Ez a gondolat határozottan elkülöníti a kereszténységet más monoteista vallásoktól.
A 4. században tartott niceai zsinaton emelték hivatalos hittétellé ezt az elképzelést. Lényeges hangsúlyozni, hogy itt nem három istenről van szó, hanem ugyanarról az egy Istenről, aki háromféle „persona”-ként van jelen. Emiatt szokták mondani: „három személy – egy lényeg.” Azokat, akik ezzel szembehelyezkedtek, gyakran eretnekként kezelték az évszázadok során.
A hívők számára mindhárom isteni személy jelentős szerepet tölt be:
- az Atya küldte el a Fiút megváltás céljából,
- a Fiú vállalta fel az emberiség üdvösségét,
- a Szentlélek támogatja és erősíti mind az egyházat, mind annak tagjait nap mint nap.
Legyen szó katolikusokról, ortodoxokról vagy protestánsokról – ezek a közösségek egyaránt elfogadják ezt az alaptanítást.
A Biblia több helyen is utal erre a titokzatos kapcsolatra. Például Jézus bemerítésekor egyszerre hallatszik az Atya szózata az égből; maga Jézus ott áll testben; miközben galamb képében leszáll rájuk Isten Lelke (Máté 3:16-17). Ezekből a történetekből bontakozott ki később részletesebben ez a teológiai gondolatrendszer.
Ezért kap kiemelt jelentőséget ez a tanítás minden fontosabb keresztény ünnepen is: karácsonykor Jézus megszületésére figyelünk mint Fiú eljövetelére; pünkösdkor pedig arra emlékezünk vissza, amikor kitöltetett ránk Isten Lelkének ereje. Így érthetjük meg igazán, miért tekintik ezt olyan meghatározó különbségnek más vallási rendszerekkel szemben.
Jézus Krisztus szerepe a kereszténységben
Jézus Krisztus a keresztény hitvilág meghatározó alakja, akit követői Messiásként és Isten fiaként tisztelnek. A keresztények meggyőződése szerint ő teljesítette be azokat az ószövetségi jóslatokat, amelyek a Megváltó eljövetelét jövendölték meg. Jézus nem kényszer hatására, hanem szabad akaratából vállalta a kereszthalált, hogy minden ember számára megnyissa a megváltás útját. Így azoknak, akik elfogadják őt Megváltójuknak, bocsánatot nyernek bűneik.
A feltámadás eseménye a keresztények számára annak bizonyítéka, hogy Jézus valóban isteni természetű. Azok számára pedig, akik bíznak benne, örök életet ígér – mindegy, milyen háttérrel vagy társadalmi helyzettel rendelkeznek.
Tanításaiban újra és újra előtérbe helyezte Isten szeretetét és irgalmát. A hegyi beszéd például ma is alapvető erkölcsi útmutatóként szolgál számtalan hívő számára.
- katolikusok,
- ortodoxok,
- protestánsok.
Valamennyi keresztény irányzat közös pontja Jézus kiemelkedő szerepe. A krisztológiai tanítás lényege: egyszerre volt igaz ember és igaz Isten.
- karácsonykor Jézus születésére emlékezünk,
- húsvétkor feltámadását ünnepeljük,
- pünkösdkor a Szentlélek eljövetelére emlékezünk,
- nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk,
- vízkeresztkor a napkeleti bölcsek látogatását ünnepeljük.
Jézust minden keresztény hitrendszer nélkülözhetetlennek tartja – személye és tanításai napjainkban is fontos támpontot adnak az erkölcsi döntésekben és segítenek eligazodni a lelki élet útvesztőiben.
A kereszténység elterjedése a Római Birodalomban
A kereszténység elterjedése a Római Birodalomban szorosan összefüggött az első üldözésekkel, valamint azzal, hogy később maga a vallás állami rangra emelkedett. A 1–3. század során a római hatóságok többször is felléptek a keresztények ellen, mivel az új hit nem volt hajlandó tiszteletet tanúsítani sem a birodalmi istenek, sem a császár személye iránt. Emiatt sok hívő életét veszítette – többek között Néró vagy Diocletianus uralkodása idején –, ám mindez nem tudta megfékezni a kereszténység térnyerését.
Minden nehézség dacára egyre többen csatlakoztak az új valláshoz. Különösen nagyvárosokban – például Rómában, Alexandriában vagy Antiókhiában – élénk keresztény közösségek alakultak ki; ezek főként városi polgárok körében terjedtek el. Ebben segített a birodalom fejlett úthálózata és egységes igazgatási rendszere is. Pál apostol fáradhatatlan missziós munkájának köszönhetően már nemcsak zsidókhoz, hanem más népekhez is eljutott a kereszténység üzenete.
- az üldöztetések ellenére folyamatosan nőtt a hívők száma,
- a városi központokban élénk keresztény élet bontakozott ki,
- a birodalom infrastruktúrája megkönnyítette az eszmék terjedését,
- Pál apostol révén szélesebb rétegekhez jutott el a vallás,
- a kereszténység már a 3. században jelentős társadalmi erővé vált.
313-ban Constantinus császár kiadta a milánói rendeletet, amely lehetővé tette mindenkinek saját hitének gyakorlását; innentől fogva megszűnt az intézményes üldöztetés. Hamarosan I. Constantinus támogatásával megerősödött az egyház szervezete: jelentős püspöki központok jöttek létre számos városban.
380-ban I. Theodosius császár döntése értelmében kizárólagos államvallássá tették a kereszténységet; ezzel egyidejűleg más vallások követőit háttérbe szorították vagy betiltották. Az egyházi vezetők innentől kezdve jelentős beleszólást kaptak politikai és társadalmi ügyekbe is.
Amikor már széles körben elterjedt ez a hitrendszer, gyorsan kialakultak azok az alapvető tanítások és dogmák – például Nicea városában 325-ben –, amelyek hosszú távon mindhárom fő irányzat (katolicizmus, ortodoxia és protestantizmus) gondolkodására hatással maradtak.
- az üldözéseket felváltotta egy új korszak,
- templomokat emeltek a birodalom szerte,
- hivatalos hitelvek és zsinatok születtek,
- az egyház strukturális megerősödésével nőtt a politikai befolyás,
- a kereszténység évszázadokon át meghatározta Európa történelmét.
A kereszténység olyan kulturális örökséget teremtett meg, amely máig érezhető nyomot hagyott Nyugat- és Kelet-Európa életében.
A kereszténység főbb ágazatai: katolicizmus, ortodox és protestantizmus
A kereszténység három meghatározó ágra bontható: katolikus, ortodox és protestáns irányzatra. Mindegyik Jézus Krisztus tanításaira, valamint a Bibliára alapozza hitét, ezekben tehát közös nevezőre lelnek. Ugyanakkor eltérések mutatkoznak hitelveikben és vallásgyakorlataikban.
- a katolikus egyház számít a legnépesebbnek,
- tagjainak száma világszerte megközelíti az 1,3 milliárdot,
- vezetője a pápa, aki a Vatikánban székel,
- a hét szentség kiemelt jelentőséggel bír – például a keresztség vagy bérmálás –,
- Szűz Máriának különleges tisztelet jár.
- az ortodoxia elsősorban Kelet-Európában és a Közel-Keleten terjedt el,
- körülbelül 220 millió követője van,
- az egyházak önállóan működnek, központi vezető helyett minden közösség saját hierarchiával rendelkezik,
- istentiszteleteken hangsúlyos szerepet kapnak az ikonok,
- az évszázadok óta változatlan liturgiák meghatározóak.
- a protestantizmus a reformáció idején, a 16. században vált önállóvá,
- több mint 900 millió ember tartozik valamely protestáns felekezethez,
- ide tartoznak például az evangélikusok, reformátusok, baptisták vagy anglikánok,
- hívei szerint kizárólag a Szentírás tekinthető hitük zsinórmértékének (Sola Scriptura),
- úgy vélik, hogy csakis hit által nyerhető el üdvösség (Sola Fide),
- kevésbé jellemző egy egységes szervezeti rendszer.
Bár mindhárom ág osztozik Jézus Krisztus megváltói szerepének elismerésében és a Biblia kiemelt jelentőségében, mindegyik más-más tanításokat tart meghatározónak, és eltérően ünnepel vallási szertartásokat is. Ennek köszönhetően alakult ki a sokrétű felekezeti térkép; napjaink keresztény közösségeit ezek valamelyike mentén csoportosíthatjuk.
Milyen szerepe van a keresztény egyháznak a mai világban?
A keresztény egyház napjainkban is meghatározó tagja a közösségek életének. Nem csupán a hit átörökítésében vállal szerepet, hanem az emberek mindennapi támogatásában is jelen van. A templomok és gyülekezetek falai között, illetve a lelkipásztorok közreműködésével rendszeresen szerveznek különféle vallási eseményeket: ide tartoznak többek között az istentiszteletek, keresztelők, esküvők vagy éppen temetési szertartások.
Világszerte jelentős szociális tevékenységet folytatnak az egyházi szervezetek. Sok helyen működtetnek idősotthonokat, kórházakat, de gyakran vállalnak részt ingyenes ételosztásban vagy hajléktalanokat segítő kezdeményezésekben is. Ezekkel az akciókkal azokhoz is eljutnak, akik nehéz helyzetbe kerültek, így kézzelfogható támogatást nyújtanak rászorulóknak.
- idősotthonokat működtetnek,
- kórházakat tartanak fenn,
- ingyenes ételosztásokat szerveznek,
- hajléktalanokat segítő programokat indítanak,
- krízishelyzetekben humanitárius támogatást nyújtanak.
Az egyházi csoportok biztos támaszai lehetnek a közösségi életnek – lelki támogatást kínálnak tagjaik számára, tanácsot adnak és hozzájárulnak ahhoz, hogy új barátságok alakuljanak ki. Az oktatás területén sem tétlenkednek: rengeteg diák jár olyan iskolába világszerte, amelyet valamelyik felekezet tart fenn.
A hit napjainkban már egészen modern módokon is terjedhet. Online prédikációkat tesznek elérhetővé és aktívan jelen vannak a különböző közösségi média platformokon; emellett missziós programokat szerveznek azok számára is, akik eddig nem kapcsolódtak be az egyházi életbe.
- online prédikációk megosztása,
- aktív jelenlét a közösségi médiában,
- missziós programok szervezése,
- új tagok bevonása a közösségbe,
- digitális tartalmak készítése.
Az egyház etikai kérdésekben útmutatást nyújt: gondot fordít például a család értékeinek védelmére vagy arra törekszik, hogy elősegítse a békét. Különösen válsághelyzetek alkalmával – legyen szó járványról vagy természeti katasztrófáról – gyorsan reagál humanitárius segítségnyújtással.
Mindezek eredményeként erősödik a társadalmi összetartozás érzése világszerte; ugyanakkor olyan emberek integrációját is támogatják ezek a szervezetek, akik valamilyen okból háttérbe szorultak. Ezért ma is kulcsfontosságú szerepet töltenek be mind erkölcsi iránymutatóként, mind pedig konkrét szociális szolgáltatóként.
A kereszténység és a modern ökumenizmus
Az ökumenizmus a keresztény felekezetek közötti párbeszédet és együttműködést ösztönző mozgalom, amelynek fő célja az egység előmozdítása. Ez különösen jelentős a katolikus, ortodox és protestáns egyházak számára, mivel ők gyakran igyekeznek közös pontokat találni hitükben és szokásaikban. A szervezett ökumenikus kezdeményezések a 20. század elején indultak útjára, amikor nemzetközi konferenciákon próbálták közelebb hozni egymáshoz a különböző keresztény csoportokat.
A múlt század egyik kiemelkedő eseménye volt az Egyházak Világtanácsának létrejötte, amelyhez világszerte több száz – egészen pontosan több mint háromszáznegyven – keresztény közösség csatlakozott. Ezek a tagok ma már számos területen működnek együtt:
- közös segélyprogramokat szerveznek,
- teológiai kérdésekben folytatnak eszmecserét,
- közös nyilatkozatokat tesznek közzé,
- közös istentiszteleteket tartanak,
- humanitárius projekteket indítanak.
Magyarországon is elterjedtek az ökumenikus fórumok; hazánkban több felekezet tagjai rendszeresen vesznek részt imahéten vagy karitatív akciókban.
Az ilyen jellegű összefogásnak számos kézzelfogható eredménye született. Megjelentek közös nyilatkozatok, tartanak közös istentiszteleteket, valamint indítanak humanitárius projekteket is. Bár bizonyos hittételekben továbbra sem sikerült minden nézetkülönbséget áthidalni, az elmúlt évtizedek során megnőtt egymás elfogadása és megértése.
Az egyházi egység kérdése azonban nem kizárólag vallási aspektusú. Olyan időszakokban, amikor társadalmi problémákkal kell szembenézni, különösen nagy jelentősége van annak, ha különböző felekezetek összefognak és együtt keresik a megoldást.
Ha erősödik ez az együttműködés, akkor a keresztény értékeket is hitelesebben tudják képviselni világszerte. Mindez úgy valósulhat meg, hogy senki nem mond le saját hagyományairól vagy identitásáról – inkább azt hangsúlyozzák ki újra meg újra, ami összeköti őket. Ilyen kapcsolódási pont például Jézus Krisztus alakja vagy éppen a Szentírás tekintélye.
Természetesen újabb kérdések is felmerülnek: miként lehet megőrizni az egyházak sokféleségét úgy, hogy mégis valódi legyen közöttük az összhang? Az ökumenizmus erre leginkább abban lát lehetőséget, ha folyamatosan nyitott marad a párbeszédre; ennek révén idővel akár régi ellentétek is enyhülhetnek vagy megszűnhetnek.
Milyen kihívásokkal néz szembe a kereszténység ma?
A kereszténység napjainkban számos komoly kihívással szembesül. Az egyik legjelentősebb probléma a vallási üldöztetés: világszerte mintegy 360 millió keresztény él olyan helyeken, ahol hitéért veszélyben érezheti magát. Különösen Nigériában és Észak-Koreában tapasztalható, hogy az elmúlt évtizedben megszaporodtak az ilyen jellegű támadások.
Ezzel párhuzamosan Európában és Észak-Amerikában egyre erőteljesebb a szekularizáció hatása. Nyugat-Európában például már csak minden ötödik ember jár rendszeresen istentiszteletre, ami jól mutatja, mennyire visszaszorulóban van a vallásosság ebben a régióban.
A társadalmi és kulturális átalakulások is komoly próbatételt jelentenek. Az individualizmus térnyerése, valamint a hagyományos értékek alakulása miatt főként fiatalok körében csökken az egyházi közösségek vonzereje. Ugyanakkor a növekvő kulturális sokszínűség új integrációs feladatokat is előtérbe helyez.
- világszerte naponta átlagosan tizenhárom templomot ér támadás vagy rongálás,
- ez nem csupán anyagi károkat okoz,
- félelmet is gerjeszt az érintettek körében.
Emellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy gyakran feszültségek alakulnak ki különböző vallási irányzatok között; ide sorolhatók felekezeti viták és vallásközi konfliktusok is, amelyek tovább bonyolítják a helyzetet.
Mindezek ellenére akadnak reménykeltő példák is: azok a közösségek, amelyek nyitottak az újításokra – például online alkalmakat szerveznek –, és fontosnak tartják a társadalmi párbeszédet, nagyobb eséllyel tudnak alkalmazkodni és megmaradni ebben a változó világban.
